Találmány

Eszembe jutott egy ötlet, amin keresztül Fix császárnak prezentálhatom mire is jó a közösségi web. A nyár eleji pakolgatásnál mindig felmerül a kérdés mit érdemes likvidálni és mi az ami még befér a lakásba, nna hát idén azok a könyvek kerültek arrébb egy polccal. A Nagy Zöld alól viszont előkerült egy köteg megsárgult lap, gondolom nem kell részletezni hogy régi kalandok tervei voltak. Nem volt szívem kidobni, de erősen gondolkodóba estem mire is lenne még jó a nosztalgiázáson kívül. Innen jött az isteni szikra. Mert a net ugye nem más mint egy óriási lap amire össze lehet gyűjteni azt a tudást amit az elmúlt korokban felhalmoztak, hogy mindenki hozzáférhessen és hozzátehesse az eddig asztalfióknak készített anyagait. Erről szól a long tail hatás is.

Tehát a találmányom egy ötletpiactér lenne, azaz egy tárhely ahova bárki feltölthetné a kidolgozott kalandötleteit, térképeit, nem játékos karaktereit, függetlenül a világtól és a szabályrendszertől. Mindenkinek szabad hozzáférése lehetne, mert a lényeg épp az lenne hogy sok ember ötleteit ha összeadjuk akkor abból valami több lesz; gondolom ismerős az a szituáció amikor a karakterek elcsámborognak és utcai járókelőket szólítanak meg és a mesélő tanácstalan mert a századik városhoz épp nem volt már kedve kidolgozni. Így egyébként teljes virtuális azaz eszképista valóságot, egész világokat lehetne részletekkel megtölteni. A feltöltött anyagokat címkékkel látnák el a könnyebb kereshetőség céljából, csak bepötyögnéd hogy egy fogadóra van szükséged vagy egy hajóra, és már sorjáznának is előtted a különböző mesélők által gyártott fogadósok, alaprajzok, hajóleírások. A produktivitás és a nívó ösztönzésére mindent lehetne pontozni monduk egy egytől tízes skálán, így a selejt hamar kihullana érdeklődés hiányában. A szabályrendszernek meg mondjuk megadható valami nagyon egyszerű, léteznek ezek a csak szabály-kiadvány játékok világ nélkül, minimalista rendszerrel, szerintem annak elsajátítására bárki képes lenne. Bár ez igazából egyáltalán nem lényeg.

Mert igazából miről is folyik az erpégé pont hu-n a témázás? Volt egy-két hősi alakja a magyar rpg-s életnek mint nyulászi zsolt meg novák csanád, létrehoztak valamit ami tetszett a népnek, aztán ahogy a kiadójuk csődbe ment eltűntek a színről, néha beígérve visszatértüket mint valami rossz avatár, meg hogy majd lesznek még kiadványok mer má nagyon készülnek és jaj de jó lesz, a nép meg reményvesztve várja az égi mannát és azon vitatkozik hogy a mesterek ezt most így vagy úgy értették.

Most képzeld el a dwarf slayer-t mint népszerű, széles körben előszeretettel játszott karaktert:) Persze lehet úgy is gondolkodni hogy gyöngyöt a disznók elé soha, de akkor ezek mind elvesznek, el lehet pakolni a szekrény mélyére hogy egy-két nyárral arrébb végleg a kukában végezzék. Meg hát a világot pont ez viszi előbbre... vagy csak túl idealista lennék?