Fix császár tegnapi hipotézise, miszerint
...mindenki eszképista...
valahogy teljes egészében fedi a valóságot. A történetben az a legjobb, hogy többszázéve túl vagyunk a csúcsponton, amikor tényleg nagy viták voltak abból hogy mennyire szabad menekülni a valóságtól. Mert ugye jött ez a Guttenberg nevű fazon, és pár évtized múlva a szórakoztató ponyvák nyomtatása olyan mértékü lett, hogy az akkor liberalizmuzban élenjáró Angliában állandó napirendi pont volt hogy hogyan is kéne a tömegek túlzott olvasásának valahogy gátat vetni. Senki nem dolgozott, ezrek "nem funkcionáltak", mindenki falta az új, olcsó ópiumot, a filléres köteteket. Aztán volt ugye ez a kávéházi őrület a 17-18. században amikor a népek felfedezték hogy lehet klubokat alakítani és politikáról meg művészetről meg hasonló veszedelmes témákról beszélni, mégha a kultúrjavak szellemi piacának forgalmát az egyházi meg a világi cenzúra monopóliuma tartotta is ellenőrzése alatt.
Ennyit az eszképizmus nem is olyan rövid történetéről, bocs a szakmai ártalomért...
De akkor hogy is van ez a dolog a valósággal? Meg mi számít eszképizmusnak?
Amikor esténként egy ilyen kisváros/nagy falu utcáin járkálok, gyakran van olyan érzésem hogy pixelharcos vagyok és a textúrában kalandozom, annyira nincs mögöttes jelentése a részleteknek amik mellett elmegyek, üres padok, lépcsőházfeljárók, terek meg útjelzőtáblák, mind puszta objektumok, nem is léteznek. Főleg amikor senkivel nem találkozok. Pont mint a csében a spectator üzemmód miután kiestél.
És ha nagyon sokáig kalandozok az üres textúrában, akkor egyre inkább ki van éhezve az agyam bármire amibe belekapaszkodhat. Asszem ez lehet minden eszképizmusnak az alapja, az ember nem bírja a valóságot. Csak minden teli van az ipari eszképimus előzetesen cenzúrázott tömegtermékeivel, mint a színes magazinok, a hardcore eszképista cikkek nem igazán elfogadottak.
És akkor ki funkcionál és ki nem? FixXxer mester sokkal könnyedebben különíti el a kettőt, számomra ez kissé öszetettebb vagy megfejthetetlenebb. Persze aki megfesti a Nagy Fehér Szarvast a szalagház oldalára, az egyértelmű zseniális kóreset, de mi van az átmenetekkel? Hogyan korrelál a tehetség, a funcionálás, az útfüggőség, a szociális eredmények, az unalom meg a jó kedélyállapot az eszképizmussal? A kis kokszos mennyire funkcionál és mennyire nyomatják hátulról? Ádámunk melyik kategória? És az igazi funkcionálók akik minden szabad pillanatot kihasználnak ha nincs ott a főnök, mert rájuk már egész jó dolgokat lehet alapozni. Ha a funcionálás mintapéldányát keressűk, én javaslom kísérleti alanynak a mi kicsisátinkat.
A kérdés tehát nagyon nincs lezárva, még elég sok kutatást igényel.
Talán ide valami külső erő kéne a megfejtéshez...
Ennyit az eszképizmus nem is olyan rövid történetéről, bocs a szakmai ártalomért...
De akkor hogy is van ez a dolog a valósággal? Meg mi számít eszképizmusnak?
Amikor esténként egy ilyen kisváros/nagy falu utcáin járkálok, gyakran van olyan érzésem hogy pixelharcos vagyok és a textúrában kalandozom, annyira nincs mögöttes jelentése a részleteknek amik mellett elmegyek, üres padok, lépcsőházfeljárók, terek meg útjelzőtáblák, mind puszta objektumok, nem is léteznek. Főleg amikor senkivel nem találkozok. Pont mint a csében a spectator üzemmód miután kiestél.
És ha nagyon sokáig kalandozok az üres textúrában, akkor egyre inkább ki van éhezve az agyam bármire amibe belekapaszkodhat. Asszem ez lehet minden eszképizmusnak az alapja, az ember nem bírja a valóságot. Csak minden teli van az ipari eszképimus előzetesen cenzúrázott tömegtermékeivel, mint a színes magazinok, a hardcore eszképista cikkek nem igazán elfogadottak.
És akkor ki funkcionál és ki nem? FixXxer mester sokkal könnyedebben különíti el a kettőt, számomra ez kissé öszetettebb vagy megfejthetetlenebb. Persze aki megfesti a Nagy Fehér Szarvast a szalagház oldalára, az egyértelmű zseniális kóreset, de mi van az átmenetekkel? Hogyan korrelál a tehetség, a funcionálás, az útfüggőség, a szociális eredmények, az unalom meg a jó kedélyállapot az eszképizmussal? A kis kokszos mennyire funkcionál és mennyire nyomatják hátulról? Ádámunk melyik kategória? És az igazi funkcionálók akik minden szabad pillanatot kihasználnak ha nincs ott a főnök, mert rájuk már egész jó dolgokat lehet alapozni. Ha a funcionálás mintapéldányát keressűk, én javaslom kísérleti alanynak a mi kicsisátinkat.
A kérdés tehát nagyon nincs lezárva, még elég sok kutatást igényel.
Talán ide valami külső erő kéne a megfejtéshez...
SZPA, JELENTKEZZ!
Megidézünk a régi triumvirátusba, ha élsz még...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése